Az evangélium
- úgy megfogalmazva, ahogyan egy Tanú megérti

Amikor Jézus Krisztus az ennek a gonosz világnak a végéhez vezető eseményekről beszél, figyelmeztet, hogy "Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek." (Máté 24:11, Öf.)

Vajon azt tanácsolja, hogy a hívők az ilyen hamis prófétákat kövessék, hűségesen ragaszkodva hozzájuk, mialatt egyik be nem teljesedett próféciájuk a másikat követi, abban reménykedve, hogy végül is majd kijavítják azokat? Távolról sem! Jézus inkább úgy figyelmeztet, hogy "Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket!" (Máté 24:4, Öf.).

Ha az Őrtorony Társulat egy megtévesztő hamis próféta, akkor hová máshova fordulhatnak az egyes Jehova Tanúi kinyilatkoztatott szellemi vezetésért? 'Kihez mehetnénk?' Senkihez - hangzik az Őrtorony Társulat folytonos ismétlés által minden egyes Tanúba belesulykolt válasza. A mi szervezetünk az egyetlen út, az egyetlen igazság, az egyetlen élet. A dolgok ilyen nézete nagyon nehézzé teszi Jehova Tanúinak, hogy elhagyják a szervezetet - és nagyon zavaróvá, valamint rémisztővé azoknak, akik elhagyják.

Azok az írásszövegek, amelyeket az Őrtorony Társulat magára alkalmaz, valójában Jézus Krisztusra, Isten fiára vonatkoznak. Jézus az Egyetlen, akihez a tanítványok szóltak, amikor megkérdezték: "Uram, kihez mennénk? Örök élet beszédei vannak nálad; mi pedig elhittük és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje." (János 6:68-69, Úvf.)

Nem beszéltek szervezetről.

És "az Igazság" sem egy szervezet. Az Írás Jézust magát azonosítja, mint "az út, az igazság és az élet". (János 14:6, Öf.)

Jézus nem azt tanította - miként az Őrtorony Társulat teszi -, hogy az embereknek "Jehova szervezetéhez kell jönniük megmentésért" (Őrtorony, 1981. november 15., 21.o., angol). Azt mondta inkább: "Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." (Öf.).

Az üdvösség útja, amit Jézus hirdetett, nem szervezeti tagságon vagy az Írások pontos ismeretén keresztül vezetett - noha utóbbiak megnyitják azt. Az emberek személyesen Jézushoz jöttek, hogy életet nyerjenek.

Az új szövetség hatálya alatt nem lehet más út az Atyához, csak Jézuson keresztül. Isten elküldte Fiát a földre, hogy az beteljesítse a Jeremiás 31 "új szövetség"-próféciáját. Ez alatt az új szövetség alatt "mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig - ez Jehova kijelentése. Mert megbocsátom vétküket, és bűnükről nem emlékezem meg többé." (34. vers, Úvf.)

Jeremiás nem csak egy maroknyi első századi embernek kínálta az új szövetséget. Az inkább Istennek az emberekhez való viszonya attól az időtől kezdve.

Pál Istennel való kapcsolata az Ő Fián keresztül például akkor kezdődött, amikor Jézus megjelent Pálnak a damaszkuszi úton. Később Pál beszélt arról az esetről, amikor "az Úr mellettem állt, és erőt öntött belém" (2Timóteus 4:17, Úvf.), és az Úrnak az ő "testébe adatott töviséről" (2Korintus 12:7-9).

Mint buzgó zsidónak, Pálnak volt egyfajta kapcsolata azelőtt Istennel, de csak igen távoli. Most mint keresztény, ő valóban ismerte Istent.

István bírói tárgyalása idején egy látomásban látta Jézust. Valamivel később, miután a tárgyalás véget ért és kivitték a városon kívülre, István Jézushoz kiáltott. "Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: 'Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet'. Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: 'Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt'." (Apcsel 7:59-60, Öf.)

Nincs arra való utalás, hogy a korábbi látomás ismétlődött volna meg. István inkább folyamatos kapcsolatban volt Jézussal, és szabadnak érezte magát arra, hogy Hozzá forduljon.

Vajon Pál és István helyzete egyedülálló volt, mivel személyes kapcsolatuk volt Isten Fiával, amikor Jézushoz kiáltottak a szükség idején? Kétségkívül nem, mivel Pál úgy írja le a keresztényeket, mint "akik a mi Urunk, Jézus Krisztus nevét hívják segítségül minden helyen". (1Korintus 1:2, Úvf.)

Jézus ígéretet tett erre a tanítványaival való folyamatos kapcsolatra: "Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." (Máté 18:20, Úvf.)

Valójában Jézus ígéretét bírjuk, hogy "Aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám, és én is szeretni fogom őt, s világosan megmutatom neki magamat. ? és az én Atyám szeretni fogja őt, és elmegyünk hozzá, és lakóhelyet készítünk magunknak nála." (János 14:21-23, Úvf.)

A The Living Bible parafrázis más szavakkal így adja ezt vissza: "Amikor ismét visszatérek az életbe ? Egyedül azoknak fogom magam megmutatni, akik szeretnek és követnek engem. Az Atya is szeretni fogja őket, és eljövünk hozzájuk és velük leszünk majd." (20-23. versek)

Jézus manapság általában nem vakító fényben mutatja meg magát az embereknek, amint Pálnak a damaszkuszi úton megjelent. Többnyire inkább úgy történik, amint a Galata 4:6-ban van leírva: "Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: 'Abbá, Atya!'" (Öf.)

Krisztus így biztosított bennünket a Lukács 11:10-13-ban: "Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik. Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?" (Öf.)

Tehát a Keresztény Iratok evangéliuma, az új szövetség, amit Jeremiás 31 megjövendölt, nem a megtanulandó tantételek egy új csoportja, vagy új tények Istennel kapcsolatban (bár sok Őrtorony-tanítás szükségszerűen tudás nélkül való). Ez inkább az üdvösség, ami már most egy új életet foglal magába, mint az újjászületés erejénél fogva történő teremtés, és egy új, Lélekkel teli élet.

Jézus akkor mutatta meg ezt az új életet, amikor Nikodémushoz szólt: "Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát. ? ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek." (János 3:3-7, Öf.)

Mindenki, aki az új szövetségbe kerül, keresztülmegy ezen a változáson:

"Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek életet ad az igazság által. Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által. ? Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: "Abbá, Atya!" Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk." (Róma 8:9-11, 14-16, Öf.)